Helyszín
Szerző: Pánti Irén
Jókai indulása
1825. február 18-án született Komáromban. Édesapja, Ásvay Jókay József nemesi családból származott, Ógyallán élt, jogot tanult, majd Komáromban ügyvédi irodát nyitott, és feleségül vette a szintén nemesi származású Pulay Máriát. Házasságukból öt gyermek született: 1814-ben Károly, 1816-ban Eszter és 1825-ben Móric. További két kisfiuk született, ők csecsemőkorukban meghaltak, mindkettőt Lajos névre keresztelték. Az 1825-ben született kisfiúnak is a Lajos nevet szánták, de a rokonság lebeszélte őket erről. Így neki édesapja a Móric nevet választotta – Benyovszky Móric után, aki ifjúkori olvasmányainak kedvenc hőse volt. A kis Móric abban az évben született, mikor Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémiát megalapította, s amikor a magyar nyelv használatát a hivatalokban engedélyezték. Ez az év Magyarország művelődésének legtermékenyebb korszakát, a reformkort indította el, és ennek a kornak lett később kimagasló alakja Jókai Mór. Otthon és az iskolában mindenki szerette, kényeztette őt. A családot szelíd természetével hódította meg. Édesapjához írt verses köszöntőit a rokonság és szomszédság bámulattal olvasta. Első versikéje a Jelenkor melléklapjában, a Társalkodóban jelent meg. Csodagyereknek tartották, de ez nem tette elbizakodottá, sőt társaságban sokáig félénk és visszahúzódó volt. A komáromi református elemi iskolába járt. Minden osztályban kiváló eredményt ért el. Tízéves korában szülei elküldték cseregyereknek Pozsonyba, német nyelvet tanulni. Zsigmondy Sámuel tanár családjánál lakott, ahol testvérként bántak vele. Tanulmányait az ottani líceumban folytatta. 1837-ben visszatért Komáromba, ahol gimnáziumba íratták. Ekkor édesapja már súlyos beteg volt, és októberben elhunyt. Halála annyira megviselte, hogy súlyos beteg lett. Eszter nővére gondos ápolásának köszönhette felépülését. Gimnáziumi tanára, Vályi Ferenc is rendszeresen látogatta és korrepetálta beteg tanítványát; közben Eszter nővérét is megszerette, majd feleségül vette. Jókai sógoraként kötelességének érezte, hogy nagy odafigyeléssel támogassa tanulmányaiban sógorát, és segítse későbbi boldogulását.
