Jókai Mór méltatlan gúny céltáblája lett, amiért idős korában elvette feleségül a nála csaknem 55 évvel fiatalabb Nagy Bellát. Az pedig, hogy vagyonát is ráhagyta, hosszú családi perpatvart hozott magával.

1898-ban a Pesti Hírlap írta meg, hogy egy fiatal színi akadémista, nevezetesen Nagy Bella debütál a Kisfaludy színházban, az Otthon című darabban. Az akkor 19 éves lány a színház kapcsán ismerkedett meg Jókaival. A 73 éves író pártfogásába vette Nagy Bellát, imponált számára a kezdő színésznő rajongása, s így jellemezte később egy baráti levélben:
A külső megjelenés minden előnye egyesült benne a szellemi tehetségekkel.
1899 nyarán így írt Nagy Belláról a Budapesti Napló: „Nagy Bella magas, erőteljes, szép barna lány. A szeme fekete, haja hullámosan veszi körül érdekes arcát. Akik ismerik, azt mondják, hogy végtelenül kedves modorú, okos nő. Mindenesetre nemes kvalitásai vannak a lelkének, ha az ősz költőkirály lelkében meg tudta pendíteni a rokonhúrokat.”

Aztán általános meglepetésre 1899 szeptemberében Jókai Mór feleségül vette Bellát. Az esküvő a Gyár utcai anyakönyvi hivatalban volt, zárt ajtók mögött; Jókai családjából senki, Nagy Bella részéről pedig csak az édesanya vett részt a polgári esküvőn. Utána a Keleti pályaudvarnál ebédeltek, majd Bécsbe utaztak, később pedig Szicíliában pihentek. Várható volt,
Jókai családja idegenkedve fogadta a házasságot, amelynek hangot is adtak,
és a közvélemény egy része is gúnyos megjegyzésekkel illette Jókait azért, mert egy több mint 54 évvel fiatalabb nőt vett feleségül. A Borsszem Jankó című élclap elvetette a sulykot, mikor Nagy Bella izraelita származására utalva a következőt írta a friss házasság másnapján: „Első műve A zsidó fiú volt. Várhatjuk a folytatást, ha a mór megteszi kötelességét.” Jókai megvédte magát, 1901-ben például a következőt nyilatkozta a Pesti Hírlapnak: „Ha ellenem akarnak tenni, itt vagyok, elmegyek bárhová, szembeszállok bárkivel, de így támadni rám azáltal, hogy annak okoznak kellemetlenséget, aki nekem egyetlenem, aki mindenem, aki a boldogságom, az életem, ez kétségbe ejt” – fogalmazott a célkeresztbe állított idős író, aki azt is elárulta, szerinte miért szeretheti őt a nála sokkal fiatalabb lány:
Öreg vagyok: a testi alakomon nincs mit szeretni.
Gazdag nem vagyok, a munkám után élek. Nincs előkelő rangom, fényes hivatalom, hogy magas társaságok dicsőségébe bevezethessem. Ellenben az eddigi társaságomnak a teljes gyűlöletét viszem számára vőlegényi ajándékul. Mit szerethet hát rajtam? A lelkemet!”

Jókai Mórné, Laborfalvi Rózának.
Az író öröksége és írói jogdíja miatt aztán méltatlan pereskedés vette kezdetét, amelyet a lapok is tálaltak.

Legjobban örülnék, ha olyan anyagi viszonyok között volnék, hogy a hagyatékot odaajándékozhatnám a nemzetnek,

A következő évben jelent meg az újságokban, hogy Nagy Bella megvételre ajánlotta Jókai író hagyatékát a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Értékes festményeket, szobrokat, leveleket és még a csigagyűjteményét is. Végül életjáradékban állapodtak meg. Aztán Nagy Bella hosszú időre eltűnt a lapokból. Nem házasodott újra, az ügyvédként dolgozó öccsével lakott egy lakásban. 1934-ben is csak azért került be az újságokba,
mert amíg nyaralni voltak, valaki betört a lakásába, és Jókai-relikviákat lopott el.
1939-ben aztán az özvegy Jókai angol nyelvű műveinek kiadása miatt Londonba utazott. Soha többé nem tért haza… Miután Magyarország hadba lépett Angliával, itthon célkeresztbe került a zsidó származású Nagy Bella is. Olyannyira, hogy felvetődött, fosszák meg Jókai jogdíjaitól, sőt, a magyar állampolgárágától is, mivel ellenséges országba disszidált. Jókai Mór időskori szerelme végül 1947 januárjában, 63 éves korában hunyt el Londonban.
(Sal Endre)
Következik: Jókai a református.


